A polihisztor

"A polihisztor: A polihisztor kifejezés olyan tudósembert jelöl, aki többféle tudományághoz is ért, és ezekben kiemelkedőt is alkot. Manapság polihisztornak hívják azokat a sokoldalú embereket is, akik különböző, nem feltétlenül tudományos dolgokban (is) jártasak, ebben az összetételben és régies hangzása miatt ezért gyakran inkább pejoratív vagy gúnyos, ironikus értelmezése van. Mindezek miatt a polihisztor kifejezés nem egzakt meghatározás."

Régebben szerettem magamra, mint polihisztor személyre tekinteni.
Aztán elérkezett a fordulópont, a megvilágosodás. 

Hogyan jellemezzük azt, akit minden érdekel és mégsem érdekel igazán semmi? 
Mindig azt éreztem, azért küzdöttem, hogy szabad maradhassak. És az lett a vége, hogy olyan szabaddá váltam, hogy lassan már nem is létezem. Persze nem szó szerint, de nincs egy körülhatárolható személyiség, ami képviselne engem.
Eddig ezzel sem volt gond. Kimondtam én magamnak is, hogy valami nagyon nincs rendben velem. 
De ma tükröt tartottak elém, és nem tetszett amit láttam. 
Persze egyből próbáltam mentegetőzni és hárítani, talán még kicsit fel is háborodtam - mennyire nincs igaza annak az embernek - morgolódtam magamban. Pedig pár perces "ismeretség" után is nagy igazságokkal szembesített. 

Kár lenne részletezni hogy ki volt ő és miért tette, mert egyrészt nem tartozik ide, másrészt nem biztos hogy lesz következő alkalom. 
De valamit megmozdított bennem. 
Még nem látom előre, hogy milyen irányba haladok tovább - mert tervek azok vannak dögivel, csak az erőből kezdek kifogyni.
Túl sok idő telt el, és gyakran úgy érzem, visszafordíthatatlanul rossz irányba indultam.

De adok még magamnak egy kis időt, egy utolsó haladékot, és aztán meglátjuk hogyan tovább.